Üdvözöllek!

A Gyes ideje döbbentett rá, hogy mennyire jó dolog, amikor az ember nincs alkalmazásban.

Számomra a egyik legjobb dolog a világon, amikor a kislányomat látom felnőni, ahogy napról-napra fejlődik és felfedezi a világot. Szeretem, ha velem van, ha együtt intézünk el dolgokat, és azt is, ha csak játszunk és sétálgatunk cél nélkül.
A múlt héten elkezdtem oviba hordani, mert már alig tudtam visszatartani. Leginkább enni akart a gyerekekkel együtt és aztán ott aludni velük.
Sajnos, ez e lelkesedés elveszett, a harmadik nap óta nem szeret oviba menni. Én meg azt fontolgatom, hogy miatta nem megyek vissza majd januárban dolgozni...

Amikor az embernek van egy munkahelye, borzasztó kevés ideje és energiája marad arra, hogy az ember élvezze a gyermekével és a családjával való együttlétet.
Kislányunk gyakran mondja reggelente az apukájának: "Nem akarom, hogy elmenj dolgozni!"
Emberi számítások szerint nem is olyan sokára, valószínűleg én is fogom hallani ugyanezt a mondatot tőle.
Ezért minden erőmmel azon leszek, hogy ne halljam...